"Nagyapám Háza" - 2014

NAGYAPÁM HÁZA - 2014
Nagyapám Háza-2014ALKOTÓTÁBOR OSZKÓN

Szükség van a hagyományok felderítésére, megőrzésére, de legalább ilyen fontos az ismeretek továbbadása. Népi műemlékeink sorsa és léte a jogszabályi, anyagi kereteken túl ezektől a gyakorlati módszerektől is függ. Ki fogja, és főleg: ki tudja majd ezeket az épületeket karbantartani, felújítani? Ki tudja majd továbbadni a mesterségbeli tudást, a hagyományos házépítési technológiákat? A Falufejlesztési Társaság Építész tagozata Nagyapám háza hiánypótló, 2012 óta meghirdetett programja azokat a személyeket, közösségeket kívánja megtalálni és megerősíteni, akik még e régi tudás birtokában vannak. A tradicionális népi kultúra bölcsessége ugyanis nem érthető meg a hagyományos építési technikák ismerete nélkül. Az eddigi gyakorlat szerint a pályázat útján kiválasztott fiatal „inasok” négy hétre egy-egy mester mellé kerültek, és részt vettek egy műemlék épület, tájház, malom vagy parasztház felújításán, kivitelezési munkáiban. Közvetlen tapasztalatot gyűjthettek a népi építőmesteri munkákról, a hagyományos kőműves-technológiákról. Az alkotótábor ideje alatt a résztvevők a vidéki élet mindennapjait élve bepillantást nyertek a paraszti kultúra teljességébe nyerhetnek bepillantást, átérezve a népi építkezés komplex gondolkodásmódját.
Az idén egy kéthetes alkotótábor keretei között folytatódott tovább a mesterinas-képzés. A helyszín Oszkó határában egy műemléki pincefalu volt, ahol a Kós Károly-díjas helyi civil szervezet, a Hegypásztor Kör már 27 éve foglalkozik a népi építészet emlékeinek megőrzésével, és a hagyományos mesterségek értékmentésével. A Vas megyei egyesületet azzal a céllal alapították helyi fiatalok, hogy megmentsék az oszkói szőlőhegy műemlék jellegű présházait, valamint kulturális programokat szervezve megpróbálják élénkíteni a falu életét, felelevenítve annak hagyományait.
A Radev Gergő és Bihari Ádám vezette alkotótábor témáját a résztvevők által tavaly nyáron dokumentált és elbontott boronafalas régi présház újjáépítése adta. Az alkotótábor egy hagyományos aratónappal kezdődött, a fiatalok maguk aratták le a zsúpfedéshez később felhasználandó rozsszalmát. A zsúpkészítés, amely a Hegypásztor Kör egyik legjelentősebb, az utókor számára megőrzött népi mestersége, igazi ökologikus körfolyamat. A szalma az aratás és cséplés után mezőgazdasági hulladékként kerül elő, majd különböző fésülési és kévekötési technikák után tökéletesen alkalmas tetőfedő anyagként jelenik meg a hagyományos építkezéseknél. A természetes alapanyagokból, kizárólag emberi erővel készülő zsúpfedés használati élettartama akár 25 év is lehet, majd melléktermék és káros anyag nélkül visszakerül a természet nagy körforgásába.

Az építkezés a szőlőhegy Újhegy nevű részén, a hegy bejáratához közel eső vékony, hosszú parcella alsó harmadában kezdődött. Egy valaha itt állott öreg présház pontos helyén, amit a fiatalok az előző évben aprólékosan felmértek és lerajzoltak. A gerendákat és szarufákat beszámozták, és a présházat elemeire bontották szét, majd gondosan konzerválták. Az öreg gerendák évgyűrűinek tanúsága szerint a több mint 150 éves épület boronafalai között olyan tölgyfák is voltak, amelyek még a török idők végén eresztettek gyökeret.
Az idei feladat az így megőrzött és dokumentált boronafalas présház újbóli felépítése volt. A terep kézi erővel történő szintbe hozása számos nehézséget szült. A résztvevők elmondása alapján a tábor egyik tanulsága, hogy a kiforrott és racionális népi építészeti gondolkodás nem egyenlő a mérnöki gondolkodással. A pontos mérések és részletes dokumentációk ellenére ugyanis a vízszintesnek vélt alapgerendák valaha közel sem voltak vízszintbe építve. Kiderült, hogy milyen nagy szerepe van a kézi szerszámoknak, a hagyományos fakapcsolatok lassú, de végül tökéletesen illeszkedő kialakításának, és a személyes építési folyamatnak, melyben az alkotás tárgya, a ház, napról napra nő és szépül, magába szíva a megannyi érintés energiáját.

Az eredmény magáért beszél. A fiatalokból álló 25 fős csapat két hét alatt, kézi szerszámokkal és hagyományos módszerekkel teljesen szerkezetkész állapotba hozta a présházat, melynek befejező – felületképző és tetőfedő – munkálatai egy következő tábor kivitelezési feladatai lesznek.
A jelentkező résztvevők számából kitűnik, hogy ma is van igény a hagyományos építés mesterfogásainak megismerésére. Örvendetes, hogy az egyetemi évek alatt egyre több fiatal kerül kézzelfogható közelségbe a népi építészet ma is élő megoldásaival, a hagyományos építkezés alkotó energiáival.

Krizsán András DLA
Galéria